Jógyakorlatok

Készítsünk karácsonyi ajándékokat

Ady Endre – Bay Zoltán Gimnázium és Kollégium Sarkad (Balog Endre IKSZ koordinátor)

Mit és kinek?

 A gimnáziumunknak már korábban volt kapcsolata a nagyszalontai gyermekotthonnal. 2011-ben a gyermekem, Balogh Dorottya gimnáziumi tanuló szervezett gyűjtést, majd 2014-ben én kezdeményeztem hasonlót, amihez a kollégáim és több diák is csatlakozott. Ekkor már egy kis karácsonyi műsort is „vittünk magunkkal”.

     2011-ben az 50 órás közösségi szolgálat elvégzése nem volt az érettségi vizsga elkezdésének a feltétele, de az intézményünkben már ekkor is fontos nevelési feladat volt a másoknak, a másokon való segítés. Amikor 2013 januárjában megkaptam feladatul a közösségi szolgálat koordinálását, azután kínáltuk fel lehetőségként az ilyen és hasonló önkéntes tevékenységeket is a diákjaink számára, és ekkor szerveztük meg a már említett 2014-es adománygyűjtést és a karácsonyi műsort. Azt tapasztaltam, hogy az ilyen feladatok mélyen megérintik a diákjainkat. Amikor hazafelé tartottunk Nagyszalontáról, az egyik diáklányunk fogalmazta meg ezt a legszebben: „többet kaptunk, mint amit adtunk!”

A gimnáziumunkban kollégiumi nevelőtanárként dolgozom, ahol a legfontosabb feladatom a nevelés. A rám bízott tizenéves gyerekek nagyon érzékeny korosztályt képviselnek, szívesen segítenek másokon, ha tudják azt, hogy a segítségük célt ér és jó ügyet szolgál. Október elején beszélgettünk Bondár Katalin kolléganőmmel a karácsonyról. Elmondta, azt tervezi, hogy saját kezűleg készít ajándékokat, amit aztán a gyermekkórházak lakóinak adná oda karácsonyi ajándékként. Ekkor mondtam el neki az egyik, már régen „dédelgetett” tervemet, miszerint arra gondoltam, hogy a kollégista gyerekeket is be kellene vonni egy olyan ajándékkészítésbe, melyeket az elkészítésük után a nagyszalontai gyermekotthon kis lakói kapnak meg. Ha a diákjaink a szabad idejükben is tevékenykednének, akkor közösségi szolgálatos órákat is le lehetne igazolni nekik. Őszintén el kell mondjam azonban, hogy nem a közösségi szolgálat leigazolása volt a legfontosabb célom, hiszen ezt a fajta önzetlenül végzett tevékenységet akkor is megszerveztük volna, ha nem lenne közösségi szolgálat, és úgy gondolom: ez a leglényegesebb.

A tervünket megosztottam Sárközi Anna intézményvezető asszonnyal, valamint Megyesi Tibor igazgató helyettes úrral is. Az iskolavezetés részéről minden támogatást megkaptam a gondolatunkhoz. Ekkor merült fel tervként az, hogy amikor átadjuk Nagyszalontán az ajándékokat, a gimnazista diákjaink karácsonyi műsort is mutassanak be az otthon gyerekeinek.

Hogyan?

Az elképzelésünket elmondtam Nagy Ferenc tanár úrnak is, aki a kollégiumi lánycsoport vezetője, és arra kértem, hogy beszélje meg a lányokkal ezt az ötletet. Én a fiúcsoport tagjaival – melynek a vezetője vagyok – beszélgettem, illetve elmondtam nekik, hogy Böjte Csaba milyen gyermekmentő tevékenységet folytat, majd néhány 2014-ben készült fényképet is megmutattam, amelyek a gyermekotthonban készültek. A felhívást a kollégiumi hirdetőtáblára is kifüggesztettem.

1.       Az iskolavezetés és közöttem

Az iskolavezetéstől minden támogatást megkaptam, sőt tervként fogalmazódott meg az is, hogy az ajándékok átadása során karácsonyi műsorral is meglepik majd a gimnazista diákok a gyermekotthon lakóit. Ez már nem is kollégiumi, hanem gimnáziumi szervezés alatt történik.

2.      Mi, a kollégiumi nevelőtanárok egymás közötti együttműködése

Azt tudom mondani, hogy rendkívül jó az együttműködés közöttünk. Ha valakinek van egy jó ötlete, a többiek támogatják, segítik a megvalósításban. Ez most is így volt.

Jelen esetbenBondár Katalin tanárnő a kreatív ötleteivel, a gyerekekkel való közös munkával, Nagy Ferenc tanár úr pedig az érzékenyítéssel, és a megvalósítással vette ki a részét a munkából. A szervezési munkák, a megvalósítás, valamint érzékenyítés egy része, illetve az egész folyamat összefogása volt az én feladatom.

3.       Köztünk, és a diákok közötti együttműködés

A kollégiumunkban 59 diák lakik. 2 diáklány kivételével mindenki csatlakozott a felhívásunkhoz, tehát szinte minden diákunk szívéhez eljutottak a szavaink. A tevékenység során nem erőltettük a szolgálatot, de senkit sem kellett „nógatni” sem. Nem csak most, hanem a kollégiumi élet más területein is partnernek tekintjük a diákjainkat.

4.      A diákok egymás közötti együttműködése

Akik egy adott időszakban az asztal körül ültek, segítettek egymásnak. Ha valakinek nem jutott semmi sem az eszébe        - pl. a bögrék díszítése során – akkor ötleteket adtak egymásnak.

5.      Felvettem a kapcsolatot Makai István úrral is, a nagyszalontai Béke Királynője Gyermekvédelmi Központ vezetőjével, aki megköszönte a törődést, jó szervezést kívánt, és a támogatásáról is biztosított.

Korábban azt írtam: „a kollégista diákok szinte 100 %-a azt mondta: csináljuk!” 

Nos, most már elárulhatom: 2 kilencedikes diáklányunk nem támogatta az ötletet, azonban mindig ott voltak az asztal környékén ők is, de nem erőltettük nekik azt, hogy beüljenek a többiek közé. Az egyik nap azonban megtört a jég, és ők is elkezdtek segíteni. Utána megkérdezték, hogy másnap is jöhetnek-e?                           

Igen, az érzékenyítés nem mindig vezet mindenkinél eredményre ennél a korosztálynál, de azt tapasztaltam már korábban is, ha erőltetjük, akkor éppen az ellenkezőjét érjük majd el. Ha azonban látják azt, hogy a többiek fontos, és hasznos tevékenységet végeznek, akkor ők is csatlakozni fognak. Így volt ez most is.

Valószínűleg nehézségekbe fog ütközni az ajándékok átvitele is Nagyszalontára. Tőlünk 23 km-re fekszik a gyermekotthon. Megoldásként a saját autó igénybevétele látszik a legjobbnak, de a 2014-es kedvező tapasztalatokból kiindulva Sarkad városa is biztosan segíteni fog.

 

 Mire jó?

A hozadéka a tevékenységünknek az ajándékok készítésén, az árva gyerekeknek való öröm okozásán túl sokkal több volt, de én ezt is vártam. Felpezsdült az élet a kollégiumban, hiszen, akinek éppen volt egy kicsi ideje, szinte bármikor odaülhetett az asztalhoz, mindig volt valamilyen feladat. A „Z” generáció számára rendkívül fontos az okostelefonon folytatott általában személytelen kommunikáció. Azt tapasztaltam, hogy az ajándékkészítés közben jókat beszélgettek egymással a diákjaink, én is alig vártam, hogy amikor lesz egy kis szabadidőm beülhessek közéjük, és miközben valamit csináltam, bármiről tudtunk egymással beszélgetni. Azt is észrevettem, hogy az okostelefont nem a chatezésre, hanem a megalkotandó figurák képeinek keresésére használták csak. 

Mivel a pályázatomat november 30-ig el kell küldjem, azt a hatást nem tudom bemutatni, ami az ajándékok átadása során a diákjainkat, illetve a gyermekotthon lakóit foga érni. Tapasztalatom azonban a 2011-es és a 2014-es évekből van, ezért biztosan.

 

A szociális kompetenciák fejlesztésének kiemelt helye a kollégium. A kooperáció, a tolerancia, a kapcsolatteremtő képesség, a konfliktuskezelő képesség, a kommunikációs képesség, a segítő- és együttműködési képesség fejlesztése is kiemelt feladatunk. A közösségi szolgálatban közösen, jó ügyért végzett tevékenység mindig megmozgatja ezt a korosztályt. A nevelési céljainkat így tudjuk a legkönnyebben elérni. A diákjaink képesek voltak együttműködve, veszekedés nélkül segíteni, örömet okozni olyan gyerekeknek akiket nem is ismernek, hiszen még nem találkoztak velük eddig. Csak az érzékenyítés során elmondott ismeretekből vonták le azokat a következtetéseket, amely alapján bekapcsolódtak a szolgálatba. A diákok aktivitással, cselekvés közben, észrevétlenül sajátították el a szociális kompetencia egyes elemeit.

Most még az ajándékkészítés közepén járunk. Szeretnénk ezután mindent szépen becsomagolni, és valamikor december elején az ajándékokat átvinni majd Nagyszalontára. Ez a része a munkánknak még szervezés alatt van, de mivel ezen pályázatot november végéig be kell nyújtani, sajnos erről nem tudok most még beszámolni. Amit tudok azonban: nagyon hasznos volt ez a közösen elvégzett közösségi szolgálat. Közösséget építettünk, a diákjainkat még érzékenyebbé tettük arra, hogy segítsenek másoknak, tudjanak örömet okozni segítségre váró gyerekeknek. Azt is tudom, hogy Nagyszalontán szeretettel fognak minket majd fogadni, hiszen ez 2011 októberében, és 2014 decemberében is így volt. Szeretnénk azt, hogy azok a diákjaink, akik a legtöbbet tettek azért, hogy az ajándékok elkészüljenek, kísérjenek át minket, és vegyenek részt az ajándékok átadásán. Azt gondolom, hogy ilyen élményekre minden tizenéves fiatalnak szüksége van, és ők is el fogják majd mondani : Többet kaptunk, mint, amit adtunk ! 

Mivel sajnos minden kollégistát nem tudunk Nagyszalontára átvinni, azt tervezem, hogy fényképeket készítünk és december közepén a többi, már elkészült fotó felhasználásával egy kis diavetítést rendeznénk a diákjainknak, így méltó módon tudjuk majd mindenkinek megköszönni a szolgálat során nyújtott tevékenységét, és talán át tudjuk adni nekik is azt az élményt, amit várhatóan mi is kapni fogunk.

 

Szerkesztette OFI dátum 2017.10.19. 11:47:53